3,8 km úszás – 180 km kerékpározás – 42,195 km futás

Gyebnár Éva, a Békési DAC atlétája - élete első Ironman versenyén 23 női egyéni versenyzőből a 14. helyen, 13 óra 52 perc-es időeredménnyel szakította át a célszalagot.Így Békésről ő az első nő, aki teljesítette ezt az erőpróbát. Éva élménybeszámolója:

A pénteki felhősebb idő ellenére fényes, esőfelhő-mentes nap virradt 2009. augusztus 15-én a 19. eXtremeMan Országos Hosszútávú Triatlon Bajnokság több mint 340 egyéni, ebből 23!!! női indulójára. Én végig azon paráztam, hogy neoprén híján hideg lesz a víz, és tutira be fogok görcsölni. 7:32-kor végre elstartolt a mezőny, és megkezdtük a két-, egyenként 1900 méteres úszókör teljesítését a gyékényesi bányatavon. Az első kör végén a versenyzőknek ki kellett jönniük a vízből, majd a szárazföldön 10 métert futva kellett megkezdeni az úszás második körét. Miután eldördült a startpisztoly, befutottunk a vízbe, vagyis én inkább begyalogoltam, mert kb. fél perc eltelt, mire a lábujjammal érinthettem a vizet, annyian voltunk. A hőmérséklete teljesen optimális volt, 23 fokos. Az úszás alatt többször vesén rúgtak, fejbe vágtak, lenyomtak a víz alá. Mellúszásban úsztam végig, úgyhogy én is adtam, nem csak kaptam, de így is 1:32 alatt simán, fáradtság nélkül leúsztam a 3,8 kilométert.
Miután kényelmesen átöltöztem, fel a biciklire és kezdődhet a visszaszámlálás 180-ról. Gyékényesről, az úszás helyszínétől kellett egy hosszabb, 75 km-es kört megtenni Nagyatádig, a versenyközpontig, majd ott várt még ránk 3x35 km-es kör. Próbáltam hasznosan eltölteni az időt a tekerésen kívül, és rögtön az elején elkezdtem reggelizni az előre legyártott és a bringás táskásba bepréselt szendvicseket, az ivással nem volt gondom, azt megoldottam még az úszás alatt a tóban. Már kb. 30 km után fészkelődtem, baromira fájt a fenekem. Eleinte szépen tudtam haladni 28-30 km/h között, volt ahol 53 km/h-val is mentem, persze lejtőn, de így is nagy élmény volt. Az emelkedők már kevésbé, főleg nekem alföldi versenyzőnek. „Röpke” 7 és fél óra alatt sikerült letudnom ezt az iszonyatos távot. A végén még a lejtőn is nehezemre esett 25 km/h-ra feltornázni a mutatót. Ha kiálltam a nyeregből fájt a térdem, ha leültem a fenekem, sehogy sem volt már jó. Több embert láttam, ahogy az út szélén hánytak, de én szerencsére nagyon okosan osztottam be az erőmet és a kaját is, az ég világon semmi bajom nem volt. A futást már úgy vártam, mint a messiást, életemben nem akartam még ennyire 10 óra körüli mozgás után maratont futni. Miután leszálltam, nem kapkodtam, bőven szintidőn belül voltam. Szépen nyugodtan átöltöztem, megmosakodtam, lemostam a sót magamról, legyúrattam magam, ittam egy Magne B6-ot és enyhe robotmozgással elindultam az első körre. 16 x 2,6 km várt rám. A 2,6 km-es körön végig szurkolók tömege, ami nagyon nagy erőt adott, így nem is igazán mertem sétálni. Amikor kezdett sötétedni, a pálya jobban hasonlított valami teljesítménytúrához, mint futóversenyhez. Rossz volt látni a sok sántikáló, elcsigázott, görcsölő, hányással küszködő embert, de jó érzés volt, hogy én tudok futni, sőt egyre jobban bírom. A lábam ugyan totál be volt állva, éppen, hogy csak a föld felett tudtam emelni, de a szívem és a fejem vitt előre, sorra hagytam le a versenyzőket, és ez még több erőt adott. Az utolsó 8 km-en már frissíteni sem álltam meg, annyira belelendültem, többen megjegyezték, hogy nem vagyok normális, de ezt már akkor is tudtam, amikor beneveztem erre a versenyre. Persze az őrült tempót nem úgy kell érteni, mintha valaki csak úgy elindulna futni, inkább a körülményekhez képest „száguldoztam”. A futást a női mezőnyben a 19. helyen kezdtem meg, amit a „nagy hajrámnak” köszönhetően a 14.-re sikerült ledolgoznom.  Menet közben célt is módosítottam, most már nem a szintidő, hanem a 14 órán belüli idő lebegett a szemem előtt. Az órámat már régen össze-vissza nyomkodtam, így az nem mutatott semmit, csak mikor befordultam a célegyenesbe, akkor láttam, hogy 13:52-t mutat a kijelző, elmondhatatlanul boldog voltam. A cél előtt kaptam egy virágcsokrot, mint a „Nagyok”, majd átszakíthattam a célszalagot is 13:52:22-es idővel.
Szerény számításaim szerint a maratoni nettó futóidőm 4:25 körül lehet.
Ja, és mellékesen idén több, mint 1800 km-t futottam.

Következő megmérettetés szeptember 12., 12 órás OB., Balatonalmádi.